Újdonság

Mától, fejlécünket Boros Zoltán vadakat ábrázoló grafikáival, akvarelljeivel, újítottuk meg. Nagyon szépen köszönjük a remek képeket. Munkásságát megtekinthetitek a facebookon, valamint saját weboldalán: http://www.borosart.hu; https://www.facebook.com/pg/www.borosart.hu/about/?ref=page_internal

Pár szóban hadd mutassam be ars poeticáját, hitvallását.
Érték vesztett világunk élményvadászai vagyunk mindahányan. Van, aki közszereplőként, van, aki nem, van, aki fényképezőgéppel, van, aki ecsettel. Én az ecsetet választottam. Közel egy évtizede próbálom síkban ábrázolni azt, amit mindannyian megélünk, ha megérint minket a természet.
Először a grafika vonalas tonúsgazdag világa ragadott magával. A lágy dinamikával átszőtt görbék és egyenesek sajátos halmazából kirajzolódó alakok ma is a kedvenceim. Sok híres művész nem hiába tartja ezt a technikát minden technika alapjának. Szeretem a grafika egyszerűségét, szálkás szerkezetét, „csupasz igazságát”. A világ legnagyszerűbb dolgának tartom azon vonalakat, amelyek kiszaladnak az alkotó keze alól, és egy másik vonallal összefűzve válnak élővé egy vadban.
Majd jöttek a színek. Elsőnek az olaj. „Nehéz ipart”-t választ az, aki olajjal próbál kenni. Egyszerűnek tűnik, de hogy a színek alakokká (tömegekké) váljanak igazi varászlat kell hozzá. Mái napig is sokat küzdök vele. Olyan, mint egy álomtündér, sehogyan sem hagyja, hogy a lepel lehulljon róla és felfedjék.
Olajképeim alapanyaga általában vászon, rétegelt lemez és bőr. Talán a bőr egy kicsit kilóg a sorból, de mint az egyik legősibb festészeti alapanyag, mindig is közel állt hozzám. Különösen a terrakotta színre festett marhabőrök afrikai színvilága égett belém. Talán altamirai ősünk kiált belőle vissza…
Az akvarellben közelebb vagyok a valósághoz. Hamarabb ráéreztem a lényegére. Vagy csak könnyebb volt meghódítanom, nem kacérkodott velem oly sokáig, próbálom is megszolgálni kedvességét, igyekszem minden egyes akvarellemet rendesen megfesteni.