Berényi Csaba

Szoktam mondani, hogy “Egy bemutatkozás során nem is olyan régen még mindenki úgy kezdte, ezerkilencszáz…, hát én is. 1967-ben egy esős Medárd napi délután láttam meg a napvilágot Szolnok városában. Ez az “átok” azóta is kísért, hisz szinte minden ígéretesnek látszódó fotós túrám esőbe torkollik. Ha a korom szeretném kiszámolni, akkor már a végtagjaimon szereplő ujjak is kevésnek bizonyulnak, talán soknak tűnik, de belül megálltam öregedni, csak fele ennyinek érzem magam. Édesapám nyugdíjas erdész, születésem után egy évvel helyezték át Budakeszire, ahová természetesen követte az egész család. Gyakorlatilag innen indult vonzódásom a természet felé. Már kicsi gyermekkoromtól szívtam magamba a természet szeretetét. A hetvenes évek közepétől édesanyám vezette a közelben lévő vadászházat, mely közreműködött a vadászathoz való vonzódáshoz. Rengeteget jártam ki kerületvezető vadászokkal vadkár-elhárításra és hajtóvadászatokra. Így kezdődött az állatok szokásainak megismerése, melyek a mai napig nagy hasznomra vannak a cserkeléses fotózásokon is. Volt egy röpke kis idő mikor egy Zenit fotópuskával madarakat és egyebeket kergettem, fényképeztem több, de inkább kevesebb sikerrel. Már kétgyermekes apaként jelentkeztem a FotoArt magazin rendezésében indult kezdő fotóstanfolyamra, majd a tanfolyam sikeres elvégzése után Imre Tamás fotográfus nevével fémjelzett Canon Professional Wildlife fotósiskolában próbáltam elsajátítani a természetfotózási technikák alapjait, az igazi wildlife érzést. 2008 -ban a Forrásvíz fotósiskola mesterkurzusán is részt vettem. Jártam Szipál Martin előadásaira, hogy kitudjak kacsintani az erdőn túlra.

http://nagyvadfotozas.blogspot.com; http://nagyvadfotozas.hu